Mindenkinek van véleménye a lapok megmutatásáról. Ha egy sikeres blöffel elviszel egy potot, megmutatod a lapjaidat, hogy még jobban fájjon, vagy csak csöndben odacsúsztatod az osztónak és inkább a zsetonjaiddal foglalkozol? És ha bedobod a lapjaidat, azért még megmutatod õket?

Ami engem illet, nem nagyon szeretem megmutatni a lapjaimat, de vannak helyzetek, amikor a mutatás elõkészíthet egy jövõbeli csapdát. Mivel ez is fontos szempont, én a következõ kompromisszumot választottam: csak egy lapot mutatok. Nincs kõbe vésve sehol, hogy ha lapot akarsz mutatni, akkor csak kettõt lehet. Ha csak egy lapot mutatsz meg, az néha jobban összezavarhatja az ellenfeleidet, mintha egyet sem mutatnál. Én általában legalább egyszer eljátszom ezt az asztalnál, hogy kicsit megzavarjam a többieket. Pedig egy Atlantic City-ben történt "véletlenig" nem is tudtam, hogy ez mennyire hatásos.

Egy $2/$4-es limites hold'em asztalnál játszottam már vagy egy órája, és elég jól álltam; $100 pluszban voltam. Volt az asztalnál egy játékos, aki szinte kényszeresen kritizálta a többiek játékát, mert senki sem volt olyan profi, mint õ. Hívjuk mondjuk Fred-nek. Szerintem mind ismerünk legalább egyet. Fred enyhén szólva nem lopta be magát a szívembe, amikor megnyertem az elsõ potomat, mert az én játékomban is talált kivetni valót, és ennek hangot is adott. Nálam kõr 6-7 volt, és sort flopoltam. Végül megnyertem a potot, bár lent volt három pikk és két 9 is az asztalon. Nem emelhettem a flöss és a full house miatt. Amikor megmutattam a soromat, Fred átüvöltött az asztal másik végébõl: "Emelésrõl hallottál má'?!" Megpróbáltam normálisan elmagyarázni, de szerinte akkor is rosszul játszottam.

Nem igazán zavart, hogy Fred üvöltözött, gondoltam csak a zsetonjaimra fáj a foga, de azért nem is esett jól. Senki sem szereti, ha kioktatják, pláne nem a pókerasztal mellett. Eldöntöttem, hogy ezért még bosszút állok, de nem akartam rögtön nekiugrani, úgyhogy csak játszottam tovább.

Két óra múlva már $200 pluszban voltam. Nem rossz egy $2/$4-es asztalon. Ekkor különbözõ színû A8-at kaptam; nem is sejtettem, hogy ez lesz az a hand, ami Fredet egész estére tiltre teszi. UTG-bõl emeltem, ami néhány embert elijesztett, de így is öten néztünk flopot. A flop KJ8 különbözõ színû - bár lett egy párom, biztos voltam abban, hogy valakinél van egy K, úgyhogy passzoltam. És Fred emelt is, mire néhányan dobtak, de én megadtam, mert már volt egy párom, és hátha a turn segít. Segített is; jött egy A. Ezzel már két párom volt. Tudtam, hogy az én handem a legerõsebb, szóval emeltem. Fred pedig kis habozás után megadta. K volt nála, és tudta, hogy nálam A van, de bízott abban, hogy a riveren szerencséje lesz. Mert bár Fred egy barom volt, azért jól játszott. Tudta mi van nálam, és mivel az emelés kicsi volt, megadta. A river egy alacsony lap volt - biztos volt, hogy Frednél K van, és õ is tudta, hogy nekem A van a kezemben. Én emeltem, õ dobott. Megnyertem a potot.

Nem kellett megmutatnom a lapomat. Egyszerûen csak odacsúsztathattam volna az osztónak, de én meg akartam mutatni a két páromat. Viszont véletlenül csak a 8-at fordítottam fel. Fred teljesen kiakadt, "Azt hittem A-d van." Jó játékoshoz méltóan hazudtam, mondván pont ezt akartam elhitetni vele. A világért nem mondtam volna meg neki, hogy jó döntést hozott.

Értékes leckét tanultam aznap Atlantic City-ben.