Variáld a játékod. Vedd úgy ezt a három szót, mint a szentírást. Több ember skandálja ezt, mint amennyit megbírnék jegyezni. Több ezer pókerjátékos evangéliumként kezeli ezt a három szót, minden nap. Mivel olyan sokszor elhangzik, és olyan sokan gyakorolják, ritkán kérdõjelezik meg a tanács helyességét. Vajon mennyire állja meg a helyét a szent fogalom?

A vesztés pszichológiája

Vesztes játékosok miért veszítenek újra és újra? Csak néhány elfogadható magyarázat létezik. Talán a vesztes játékosokat nem érdekli a nyerés, nem hajlandóak elég idõt fordítani a tanulásra, vagy nem tudják, honnan tanuljanak. Lehet, hogy a vesztesek nem tudják igazán megfigyelni ellenfeleiket, hiányzik belõlük az elengedhetetlen türelem, vagy csak egyszerûen tiltre kerülnek az elsõ balszerencsés jel után. Ezeknek, az embereknek csodásan hangozhat a tanács: „Variáld a játékod”. Elvégre ez egy egyszerû elgondolás, amit könnyû végrehajtani. Szükséges hozzá egy kis türelem, hiszen bárki tud extra handeket megjátszani a variálás nevében. Feloldoz a tiltrõl, kimagyarázzuk vele a rossz emeléseket és megadásokat. „Ezekben, az esetekben” - mondja a tilter „én csak a játékomat variálom”. Ez a legigénytelenebb tanács, ami létezik a pókerben, mivel bárki lehet kiszámíthatatlan, és még csak nem is kell tudnia játszani.

Mostanság sok csatorna ad olyan mûsorokat, ahol hírességek pókereznek a kedvenc jótékonysági szervezetüket támogatva. Ezekbõl nem fogsz sokat tanulni, viszont szórakoztatóak, különösen akkor, ha magáért a pókerért nézed. Mikor megkérdezik õket a játékstílusukról, akkor csak valami ilyesmit nyögnek ki: „Nos, fogalmam sincs arról, mit teszek, ezért kiszámíthatatlan vagyok. Rájöttem, hogy ez egy hatalmas elõny.” Persze ez a logika ferdített (és elviccelt). De ez mégis önelemzésre készteti azokat a kezdõ játékosokat, kik azt gondolják, hogy a „kiszámíthatatlanság” az igenis „hatalmas elõny”.

Ebben a cikkben némiképp lerántjuk a leplet a „variáld a játékod” mottóról. Vitatkoznék azzal, hogy ez a szöveg csak bizonyos játékosokra érvényes. Így arra változtatjuk szlogenünket, hogy „variáld a játékod HA…”. Az, hogy kitaláljuk, mikor változtassunk játékunkon, szétválasztja, hogy kifogásként (vesztes játékosok), vagy fegyverként (nyereséges játékosok) használjuk a kiszámíthatatlanságot.

Megtévesztés

Kezdjük egy alapvetõ feltevéssel, hogy létezik egy „helyes” mód a játékra. Hiszek abban, hogy van egy helyes stílus, ami nem más, mint a feszes/agresszív. Egy nyereséges játékos természetesen feszesebb és agresszívabb, mint a legtöbb ellenfele, és többször hív, emel és emel vissza, mint õk. Emellett, a feszes/agresszív játékos rendszeresen nyertes lapokat mutat be a leosztás végén. Még a nyerõ játékos se tehet az ellen, hogy ezeket, az egyszerû szabályokat megváltoztassa. Néhányan észreveszik ezt, de a valóság az, hogy a legtöbb játékos sosem fogja. Lássuk néhány példát arra, hogy hogyan úszhatja meg a feszes/agresszív játékos ezt az észrevételt.

Elõször is, a legtöbb játékos figyelmetlen. Online ellenfeleink két vagy több asztalon játszanak, olvassák e-mailjüket, kedvenc oldalaikat nézegetik, vagy tv-t néznek. Ugyebár nagy a forgalom is az online játékok során, emberek szeszélyesen ülnek ide-oda, változtatják a limiteket. Néhány játékos a munka, megbízás, vagy a kedvenc sorozata elõtt játszik tíz percet. Élõ játék során a legtöbb játékos csak a parti végén bemutatott lapokra figyel fel, és ezen felül csak azokat jegyzi meg, amikben veszített. Mostanság trendi a szerencsét is hibáztatni. Elõnyt szerezhetsz ebbõl úgy, hogy alkalmanként „elismered”, hogy a pakli neked kedvez.

Másodikként, a szerencse is szerepet játszik a játék variálásában. Nem számít, mennyire feszesen játszik valaki, alkalmanként úgyis kap sorozatban öt vagy több handet, ahol prémium lapokkal indulhat. A sok egymás utáni emelés elkönyvelheti a játékost laza/agresszívként, mivel az ellenfelek gyanúsnak találhatják ezt.

Végül elérkeztünk a laza megadások és emelések problémájához. Be kell mutatnod a lapod, hogy befolyásold az asztalnál lévõ képed. Gondold át, hányszor nem javít a flop a 96s-en. Megéri „hírdetni” rémesen laza hajlamodat, ha sok rossz lépés után kell bemutatni a handedet? Emlékezz, ha túl sokáig mész ezekkel a lapokkal, és sokat blöffölsz a „kiszámíthatatlanság” nevében, már nem feszes/agresszív játékot játszol. Míg próbálod becsapni ellenfeleidet, hogy te laza/agresszív, vagy laza/passzív játékos vagy, azzá is válsz. Mivel ha egy gyenge handet mutatsz be a parti végén, az ellenfeled ezt biztosan megjegyzi, és egybõl másképp fog játszani ellened. Szóval, ha már azon gondolkoznak, hogy te extra handeket játszol meg annak érdekében, hogy „variáld a játékod”, minden elõnyödet elvesztetted. Ha egy játékos elég türelmes ahhoz, hogy megfigyeljen, könnyen képes lehet arra, hogy átlásson a trükkjeiden. Viszont, ha egy játékos nem elég jó ahhoz, hogy ezt megtegye, még nem ad indokot a „rossz játékra”.

Egy nagyobb pot megnyerése

Gyakran mondják azt, hogy alkalmanként helyes játék lehet a limp-reraise kézben lévõ ász párral, az emelés T9s-el korai pozícióból, vagy számtalan más eset, ami ellent mond a szokásosnak. Igazság szerint, ezek helyes tanácsok, bizonyos körülmények között. Például, ha egy, vagy több ember emel minden leosztásban preflop (de nem emelnek vissza), akkor a limp-reraise játék kézben ász párral plusz jövedelmet hozhat számunkra. Ha nagyon feszes asztalnál ülünk, akkor a suited connectorokkal is bátran emelhetünk preflop, mivel a vakok sikeres ellopásának aránya magas. Ezekben, a példákban a profitot abból szerezzük, hogy a handeket az átlagostól másképp játsszuk meg. A „helyes” stratégia megváltozhat, mivel adódhatnak extrém helyzetek.

Elismerem, ahhoz, hogy a lehetõ legtöbb pénzt keressük, szükséges a játékstílus változtatása. Azonban, ha nem jutunk azonnali profithoz egy-egy megtévesztõ játszma során, újra ellenfelünk árgus szemei kereszttüzébe kerülünk. Még ha a limp-reraise meg is menti ellenfeleidet attól, hogy komolyabb hibát vétsenek a flop után, a kezdeti profit lehet, hogy nem múlja felül a végsõ összeget. Ha senki sem gondol hitelesnek, akkor mi értelme, hogy elsõ pozícióból emelj egy gyenge lappal?

A limit póker egy véges játék. Ha egy ellenfél baklövést követ el, az egy viszonylag kicsi, meghatározott veszteséget okoz. Ezért, amikor átlag alatti hand-del kapsz nagyon jó flopot, az arányaiban sokkal kevesebb bevételt hoz, mint amennyi veszteséget okoz, amikor nem jó a flop, vagy nem a tiéd a legjobb hand. Például, ha egy játékos 6 alkalomból 5-ször flop után feladja, miután korai pozícióból limpelt 74s-el, nem fog sosem annyi pénz szerezni –míg ha nyer is egy-egy potot, hogy ez a játék nyereségessé váljon számára. Ne felejtsük, hogy kérdéses lépések nélkül is belefuthat egy feszes/agresszív játékos pár badbeat-be, vagy hozhat vitathatónak tûnõ lépéseket. Sok ember nem gondolja át a helyzetet egy feszes/agresszív játékos szemszögébõl, így rossz bad beat-et és a „rossz reraiset” egy szerencsés flótás játékaként könyvelik el.

Két lehetõség a variálásra

Lehetõség van rosszabb lépéseket is tenni késõbbi nyereség érdekében. Az egyik, mikor alkalmazkodsz bizonyos játékoshoz. Már hallom is a kérdést: „Várj egy percet! Nem kellene ezt máskor is tennem?” A válasz: „Természetesen, igen.” És ez a lényeg. A passzív játékod (check-call rosszabb handekkel, slowplay jobb handekkel) egy folyamatosan blöffölõ ellenfélnél, és azonnali emeléseid olyan játékosok ellen, akik túlságosan feszes/passzívak, két különbözõ stílust reprezentálnak az asztalnál. Gondolj bele, még az is meg lesz zavarodva, aki csak szemlélõje az eseményeknek.

Van egy kevésbé komplikáltabb lehetõség. Válts póker termet, játékot, vagy limitet. Véleményem szerint, a játékos legnagyobb elõnye a névtelenség. Elõször is, a legtöbb pókerezõnek semmi erõfeszítésbe sem telik az anonimitásuk fenntartása. Nem játszanak többet pár óránál egy héten. Ezek az emberek valószínûleg belevesznek a forgatagba. Mindamellett, ha egy játékos sokat játszik, több asztalon, akkor a többiek (fõleg a jó, megfigyelõ játékosok) memorizálják õt. A jobb játékosok észreveszik feszes/agresszív stílusukat, és azáltal, hogy elkerülik a konfrontációt, vagy néhány durva emelést alkalmaznak ellenük, elõnyt kovácsolnak.

A megoldás egyszerû. Játssz több pókerteremben. Rengeteg terem hirdeti magát pl.: Paradise Poker, Party Poker, Bugsy's Club, True Poker, Palace Poker, Poker Room, Planet Poker, InterCasino Poker, Empire Poker és a Pacific Poker. Az közös tulajdonság ezek között, hogy mind ajánlanak elsõ befizetési bonuszt, és mindenhol lehet Texas Hold’em-et játszani. Miért ne legyen több teremben regisztrációnk? Lehetsz LuckyGuy1000 az egyik teremben, és RunningDeuces22 egy másikban. Mivel tudsz váltogatni a hozzáféréseid között, senkinek sem lesz túl ismerõs a játékstílusod. Ugyanez érvényes az élõ játékra is. Ha van rá lehetõséged, utazz el több pókerterembe is. Néha játssz más limiten, és más játékot. Ahhoz, hogy ezt a változatosságot fenn tudd tartani, egy életképes bankrollra és némi szabad lemezterületre van szükséged… ez igen kis ár a névtelenségért és a kiszámíthatatlanságért.

Variáld a játékod, ha…

Persze, néha kifizetõdõ a játékod variálása. Ahogyan a limitek növekednek, úgy annak az esélye is, hogy ellenfeleid kellõen megfigyelnek. Kis limiten szinte értelmetlen a játékod variálása, mivel ritkán figyelnek meg. Ha mégis, akkor sem számít sokat, nem változik a kislimites játék struktúrája. A középsõ és magas limiteknél már van súlya a „hamis hirdetésnek”, de még itt is az asztalnál töltött idõtõl és a játékosok cserélõdésének gyakoriságától függ. Elvégre is, miért áldoznád fel a rövidtávú nyereségedet olyan ellenfélnél, akivel még egy órát se játszol? Ha nincs választásod megválasztani játékod helyét, akkor felértékelõdik a játékod variálásának szerepe. Talán heti rendszerességgel jársz egy otthoni pókerezésre néhány játékossal, vagy csak egy kaszinóba utazgatsz idõnként. Ha azt veszed észre, hogy mindig ugyanazok az emberek térnek vissza, akkor egy változatos kép rólad fontos lehet. Emlékezz, azok a szerzõk, kik ajánlják a „variáld a játékod” mondást, szemben állnak ezzel a két kritériummal. Magas limiteken játszanak, kevés ember ellen, sokat. A boldogulásukhoz meg kell téveszteniük, összezavarniuk és manipulálniuk ellenfeleiket, amikkel rövidtávú veszteségeik ellenére, hosszútávon nyereségesek lesznek. Legtöbbünknek erre általában nincs szüksége.

Búcsúzóul hadd idézzem a legjobb sorokat minden idõk egyik legjobb pókeres filmjébõl, „The Cincinnati Kidbõl”. Nem mondom el a sztorit, szóval nem szolgálhatok a teljes szövegkörnyezettel. Lancey Howard egy híres, professzionális pókerjátékos, míg a Cincinnati kölyök egy tehetséges, felfelé ívelõ karrierrel rendelkezõ, fiatal játékos, ki a legjobb akar lenni.

Lancey Howard: Érted már, mirõl szól ez az egész, ugye? Rosszul lépni, jó idõben.

Cincinnati Kid: Ennyirõl szól az egész?

Lancey Howard: Mint az élet, azt hiszem.

Fordította: waki