Fél évvel ezelõtt írtam a „Bajban van a póker?” címû cikkem. Ez még a WPT elõtt volt, nem is beszélve az ESPN ötrészes WSOP tudósításáról. Hat hónappal ezelõtt biztos voltam benne, hogy a póker fellendülõben van és, hogy a szponzorok hamarosan lecsapnak. Félig igazam is lett, ugyanis a póker valóban egyre népszerûbb, a szponzorok pedig még váratnak magukra egy kicsit.

Biztos minden pókeres tudja, hogy a tévés közvetítéseknek mekkora hatásuk van. Chris Moneymaker igen nagy hatással volt a közönségre tündérmese-szerû történetével, miszerint 40 dollárból csinált két és fél milliót. És ahogy a neve is mutatja, az emberek szeretik és tudják, ki õ. Az is kiderült, hogy a WPT megtriplázta a várt nézettséget a Travel Channel-en. Az ESPN közvetítését pedig dupla annyian nézték, mint várták volna. Nem is csoda, ha egy héten kétszer is látom ugyanazt a versenyt. Ha továbbra is ilyen sok nézõt vonz, mindkét csatorna folytatni fogja a sugárzásukat, ami ugye nagyon jó hír.

Nekem ez hol jó?

Mit jelent ez egy átlagos játékos számára? Végül is, egyikünknek sincs saját pókerterme, az imént elhangzott rollja, vagy saját weboldala. A Travel Channel és az ESPN kiemelkedõen teljesítenek. A késõ esti nézettségük az egekbe tör. Az online oldalak, akik a tévében reklámoznak egyre népszerûbbek. Olvastam valahol, hogy a jelenlegi öt legnépszerûbb oldalnak külön-külön is több tagja van, mint az elõzõ évben ötüknek összesen volt. Továbbá, azt hiszem, nem túlzok, ha azt mondom, sokat köszönhetünk Chris Moneymaker-nek. Felhívta a figyelmet az online pókerre, és mindemellett hitelességet is kölcsönzött neki. Szintén olvastam, hogy a pókerkiadóknál is egyre nagyobb az eladott példányszám. De ne a legújabb könyvekre gondoljatok, hanem azokra, amik már évek óta jelen vannak a piacon.

Ez fantasztikus, de õszintén szólva, a múlt hónapig nem igazán éreztem ennek a hatását. A számok azonban magukért beszélnek. Az elsõ jel annál a teremnél jelentkezett, ahol én is játszom. Hat hónappal ezelõtt néha még a csúcson kívüli idõszakban is nehezen találtam megfelelõ asztalt. Ma már a legkisebb limiten is több asztal áll rendelkezésemre. Tudni kell, hogy válogatós vagyok, és azt hiszem, amint valaki eléri a közepes/magas limiteket, õ is az lesz. Ahogy az elõbb is említettem, több terem harcol a játékosok kegyeiért, és mindegyik mást kínál. Tehát a nagyobb választék az egyik pozitív következménye a fellendülésnek.

Viva Las Vegas

A második változás Las Vegasban ért. Nem itt lakom, de évente egyszer-kétszer eljövök. A Mirage és a Bellagio a kedvenceim, de máshol is voltam már hála a feleségemnek és néhány barátomnak. A lényeg az, hogy bárhova is mentem, eszméletlenül sok asztal állt rendelkezésre, különösen az alacsony limitesek közül. Azt gondoltam, csak én képzelem, hogy ez hatalmas változás, ezért megkérdeztem néhány osztót. Kivétel nélkül meg voltak lepve õk is, és elmondásuk szerint még soha sem volt ennyi dolguk, mint mostanában. Muszáj egyetértenem. Hat hónappal ezelõtt pár helyen még azért küzdöttek, hogy egy asztalt életben tartsanak. E hónap elején jártam ezekben a kaszinókban, és mindenütt legalább három asztalon játszottak. A Mirage pedig minden egyes este tele volt. És voltak tornák…

Amikor itt vagyok, mindig játszom legalább egy No Limit tornát, ez most sem történt másképp. A játék viszont megváltozott. Egy másik játékos WPT-láznak nevezte. Minden egyes torna tele volt a legvadabb, legmerészebb és „leg laza-agresszívebb” játékosokkal, akikkel valaha találkoztam Vegasban. És mind nemrég kezdte! Több játékostól is hallottam: „Láttam egy tévémûsorban játszani, és õ a legjobb.”. Természetesen nem közöltem velük, hogy egy torna elsõ handje és final table-e között igen nagy különbség van. Mindegy is, én jövök, befogom a szám és ezt is egy pozitív hatásként könyvelem el.

Az esti parti

A harmadik bizarr dologra egy elég furcsa helyen lettem figyelmes. A feleségem egyik barátnõjének, Marie-nak a partiján. Pár évvel ezelõtt a feleségem már mesélt Marie-nak a pókerszenvedélyemrõl, sajnos. Egybõl jött az ingyenélõ férj története, aki eljátszotta a családja egész vagyonát. A hobbimat illetõ beszélgetéseket nem nevezném sem kedélyesnek, sem pozitívnak. Mindenki veszélyes partnernek tartott, a pókerbõl kifolyólag pedig nyilvánvalóan lejjebb ment az árfolyamom Marie szemében. Nem a legkellemesebb helyzet, de tudom, hogy sokan tudnának hasonlót mesélni.

Aztán, eljött a parti napja. Marie-nak azóta van egy võlegénye, akivel eddig még nem találkoztam. Marie azonban említette neki fényes pókerkarrieremet, és az ige terjedt. Teljesen hihetetlen volt, hogy olyan emberek, akik ezelõtt soha nem játszottak pókert, most olyan kérdéseket tesznek fel mint: „Láttad a tegnap esti epizódot?”, „Mit gondolsz arról a blöffrõl?”, „Olvastad a Time cikkék a WPT-rõl és a WSOP-ról?”, „Milyen limiten játszol?”, „Mi a különbség a No Limit és a Limit játékok között?”, „Hol olvashatnék többet a témáról?”.

Ami még ennél is fontosabb, rájöttem, hogy páran már elkezdtek játszani otthon, hetente egyszer. Jó volt látni, hogy ennyire érdeklõdnek a téma iránt, és hogy lehet, hogy néhányuknak tényleg ez lesz a hobbija. Néhányan már internetes számla nyitásán gondolkodnak, ketten pedig jönni akarnak velem Vegasba, hogy életükben elõször igazi kaszinóban pókerezhessenek. Hat hónappal ezelõtt a póker valami nagyon újat és idegent jelentett az ismerõseimnek. Most, hogy látom a változást, bátran kijelenthetem, hogy a póker elérte a mainstream-et.

Szponzorok

Hogyan is vonhatnám kétségbe, hogy a szponzorok hamarosan lecsapnak? Mindig is mondták, hogy több millió amerikai pókerezik, az Amerikán kívüliekrõl nem is beszélve. A számok azonban nem voltak elég magasak, ahhoz, hogy egy nagyobb szponzor pénzt fektessen bele. Ez mára megváltozott. A póker bebizonyította, hogy tévén keresztül is élvezetes, illetve kezdi eltörölni a korábban rögzült pókerjátékos részeges, felelõtlen képét. A nagyközönséget pedig érdekli a póker, és nem hinném, hogy ez a figyelem a közeljövõben lankadna. A póker most már menõ és egyre menõbb lesz.

Fordította: waki